Történelem
A Báka magyar eredetű személynév, az első – nehezen azonosítható – okleveles említése 1217-ből való. Bizonyos azonban, hogy az 1272-1290 között keletkezett, dátum nélküli oklevélben Pap határjárásánál szomszédként felsorolt Bacha falunkkal azonosítható. Szomszédaihoz hasonlóan Báka is kisnemesi falu volt. A település a XI. században két részre oszlott, bár a két falurész egymás mellett feküdt. „Nagy” és „Kis” jelzővel különböztették meg őket. 1552-ben kb. 200 fő lehetett a lakossága.
A XVI. század második felében Nagybákának már több birtokosa volt, míg Kisbákát a Bákai és a vele rokon Zatai család birtokolta. Mindkét családnak kúriája állt itt. A település történetében Boldogasszonybákát is említik.
Szabolcsbáka 1973-tól 1990-ig Anarcs társközsége volt.
Építészeti-kulturális emlékek
A településnek már a XIII. században volt temploma, amely a XVI. században a reformátusok kezére került. A templomra vonatkozó későbbi feljegyzések ellentmondásosak, mivel az 1770-72-ből fennmaradt tanúkihallgatások vallomásai szerint már a „18. század elején romladozó állapotban volt”, tetejét leégettnek írják, s csak jó időben tartottak benne istentiszteletet. Szó van arról is, hogy javítani akarták a helybeli reformátusok, de a Teleki család ezt katolikus kézre akarta játszani, és a javításhoz megtagadta az engedélyt. A település 1885-ben leégett, de a templom épen maradt. Több kezdeményezés történt az 1920-as években a templom helyreállítására, a Műemlékek Országos Bizottsága jegyzékbe vette és Schulek János építészt kérte fel a helyreállítási tervek elkészítésére, a gótikus részek épen hagyásával. Végül is – valószínűleg pénzügyi nehézségek miatt – egyik terv sem valósult meg. 1934-ben erősen megcsonkítva, a gótikus szentélyrészt elbontva, festett famennyezetét is elbontva átalakították.
A templom első nagyobb átalakítása után tíz évvel épült meg a harangtorony 1781-ben, Tekintetes Sikesi úr prédikátorsága idején. 1815 augusztusában villámcsapástól megsérült, de helyreállították. 1889-ben egy Kristóf György nevű ácsmester állította helyre. 1955-ben eredeti jellegét megtartva, megerősítve felújították, új fazsindely-fedést kapott. Jellege: különálló, zömök harangtorony, négy fiatornyos sisakkal. Szokásos háromrészes szerkezetű építmény. A szoknya alatt nincsenek nyílások, az eresz fölött négyzet alaprajzú törzs emelkedik. A falu nevezetessége volt még egy több, mint 500 éves hársfa, amely nyolc és fél méteres törzskörméretével a második legnagyobb volt Magyarországon, de a közelmúltban elpusztult.